Egy esztendeje lehetett, elmerengtem csendesen... "Merre menjek?" Egy levelet tettem elembe, s belekezdtem:
T E R V
Ezt le kellett festenem! "Legyen kerek, el ne felejts egy tettet sem!" Ezeket szerette lelkem, s ezennel kezem - fejemben szerkezetemmel, mely egyre ketyegett - megjelentette, fekete lett levelem cseppekben. Fellegek keletkeztek, bele kellett terelnem e jegyzeteket, s szemmel lesnem hetente egyszer.
Eltelt e terv rendje. Rengetegszer mentem el mellette, nem jelentett egyebet, elfelejtett levelet. De esztendeje letelt, vedd le, s jelents: Meglett?
Hehe...
Neee...!
Hehe...
Nehezemre esett megtennem. Tervekkel szemezgetned... elrendezned, meglett-e... nemes cselekedet! Nem mered, megszeppensz... "Nem tettem meg ezeket..." - ez sejtelmed.
- De ne rejtsd el! Gyere!
Te leteszed e tervezetet, s kezded: egy... meglett, nem lett, meglett, meglett, nem, de, s felnevetsz, mert rengeteg terv, melyet kezed emlegetett, beteljesedett!
Fejedben megtervezned - ez nem teljes! Vesd fekete egyenetlen egyenesre, mert ezen lesz tested teljes terjedelemben (fejed, kezed, szemed, eszed), s meglesz neked. :) Tervezz!
... mert ezt leltem neten: terv kell! Hehe... :)
