Szemenszedett...

Egy emelettel lejjebb keseregtek nekem:

- Nem lehetnek gyerekek csendesebben?

Meglepetten nem leltem feleletet. Nekem gyerekek? Eh! Felszegeztem fejem, s nevettem.

- Gyerekem elment Hevesbe egy esztendeje. Sejtenem sem lehet, mely csemetesereg ver engem kellemetlen helyzetbe, melynek rendetlen percekben nesze errefele terjedne.

- Ez nem lehet! - rebegte egyre. - Gyerekek zengnek este-reggel, szemem s lelkem nem lel kegyelmet.

- De ezen gyerekek nem engem terhelnek! - Kezem gyenge emelettel eskedett: - Nem tehetek ellene, mert gyerekem ezen hetekben sem Pesten leledz. Jer, legyen zsemle-szemle!

Csend lett. Persze erre elengedett.